A varrógép előtt ültem, és épp az egyik isteni kis cukiságom fércelgettem, mikor megütötte a fülemet az "ÉLŐ BARBIE" foszlány. Felugrottam, és átléptem a szomszéd szobába, hogy megnézzem a riportot. Nos az ilyen beteg lelkű emberek miatt támadják sokan azt a babát, mely lehetne a kreativitás, szépérzék, és ne adj' Isten, az ízlés alakítójának példája is. Épp a negatív sajtóhírverés miatt gondolom azt, szükség van arra, hogy blogjainkon keresztül másokkal megismertessük, mennyi lehetőség rejlik ezekben a babákban. Ruhát tervezhet nekik a gyerkőc, megtanulhat szabni-varrni, sikerélménye lesz, és igen, ezáltal még fejődik az ízlése is. Nem attól lesz a riportalanyhoz hasonló, ha a kezébe kerül egy Barbie, hanem egészen más törései vannak odabent, amik eddig juttatták. Egy pszihológussal mindenféleképp megnézetném az összes "élő Barbie"-t, az biztos...
Tehát, így kezdődött a tűzzel vassal Barbie ellen hadjárat ellen kampánya, a szívemben, és a lelkemben. Ez a blog azért született, mert meg akarom mutatni a Barbie azon pozitív oldalát, amit a sajtó bizony soha nem mutat meg. Mert az nem érdekes, és a Barbie, az csak akkor jó, ha (már megbocsáss) fikázni lehet.
Adél vagyok. 31 éves, négy szép gyerek édesanyja, férjezett, és nagyjából 100 darab Barbie tulajdonosa. A magasságom 163 cm, a súlyom 80 kiló (nesze neked, testképzavar!) És itt bemutatom az érdeklődőknek, mire inspirálhat egy ilyen lehúzott, kiutált baba. Jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése