Inspiráció....

"Az inspiráció (sugallat, ihlet, késztetés), a lelki és szellemi tett egyik mozgatórugója, ami a kreativitással járó alkotókészség révén innovációt, azaz szakmai fejlesztést, vagy gyakorlatban is megvalósuló újításokat eredményez.

Míg az innováció egy kreatív ötletből születő folyamatot jelöl, amely a későbbiekben megvalósítja az ötletet, az inspiráció ezen kreatív ötlet létrehozására buzdító belső indíttatás, vagy külső folyamat, amit tudatosan fejleszteni lehet. Azt is mondhatjuk, hogy a inspiráció képes összekötni a kreativitással járó alkotóerőt, elméleti indíttatást és elképzelést az innováció révén megvalósult és létrehozott újítással egyfajta teremtő erőként." - Wikipédia

 Valamikor nagyon régen képes voltam arra, hogy "lássak". A könyvek falakká váltak, a dobozok bútorokká lettek, és nem esett nehezemre a nem létező emeletes babaházban játszani. Aztán eltelt pár év, és elfelejtettem mindent. A babák -akkor még csak pár darab volt- a polcokon vártak jobb sorsukra, és annyi ideig néztem rájuk, míg a boltban a kosárba kerülőt kiválasztottam. Aztán a második gyerkőcöm születése után volt egy időszak, amikor rám szakadt a szabadidő. (Igen, mázlim volt!) Komolyan nem tudtam magammal mit kezdeni, végül a párom némi nyivákolás után beadta a derekát, és vett nekem a régi union varrógép mellé egy kicsit komolyabbat, ami több programot is varrt. Az már az első nap kiderült, hogy egy rakás Tacskó gazdaságos szutyokba ruháztunk be, de Isten látja lelkemet, jó három hónapig elgarázdálkodtam vele. Utána vettem meg az első normális gépet, használtan, a netről.

 Jó döntés volt! Azóta már vagy tíz megfordult a kezem alatt, és bizony nem mindegyikkel lehet Barbie ruhát varrni, de higgyétek el, egy tökéletesen működő varrógép, vagy bármi, amivel alkotni tudsz, nagyon erős húzás lehet. Kérdezték, miért ezt varrom? Mert olyan kicsi. Kihívás! És gyors sikerélmény, viszont, ha nem  jön össze, nem pocsékoltam az anyagot. Az én inspirációm elsősorban a sikerélmény hajszolása, az elkészített darabban való gyönyörködés érzése, és igen, a folyamatos kihívás, amivel felmérhetem magam. A tudásom, a tehetségem, vagy a kreativitásom, ahogy tetszik. Ezek a plusz kis dicsőségek mind olyan pluszt adnak, amikkel töltődni tudok. Nektek mitől lesz teljesebb az élet? Honnan várjátok az elismerést? És ahonnan várjátok, meg is érkezik? 

Érdemes elgondolkozni azon, lehet-e nagyobb elismerés, mint amikor a gyerkőc ragyogó szemmel nézi a kezed közül kikerült babajátékot, és csodálja. Megköszöni, és azzal henceg, anya mit készített neki. Nem a babának, azt a holmit ő kapta, mindössze csak a babára adja fel, vagy a babát teszi rá a kanapéra. De az az ő játéka.

 Saját magunkat is meglephetjük. Fedezzük fel újra a bennünk rejlő gyereket, és lássunk megint! Nem lesz egyszerű, de ha sikerül, nagyszerű dolgok kerülnek ki a kezünk közül, amiket mi álmodunk és valósítunk meg! 

Engedd el magad, és merj álmodni! Ez az első lépés ahhoz, hogy teremts!