És a fiúkkal mi lesz?

Ez most nem egy költői kérdés, komolyan! Tehát ugye lányos anyukák, meg az ő dilemmáik után adott a másik oldal, ahol a lányok közt van egy fiú is. A legényünk hatalmas Verdák rajongó, az ágyneműtől az alsógatyáig, sőt plüss, alvós Villám Mcqueen is van a tulajdonában. Mindezt leszámítva csalódott arccal (zabálnivaló csalódott arcot tud produkálni) vette tudomásul, hogy a babás csomagból egyik sem az övé. Persze, nem bírtam megállni, rákérdeztem: "Neked miért kell baba?"
A választól el kellett mosolyodnom:
"Anya, hát a babáknak nincs apukájuk?"

 Tehát, valljuk be, úgy fest, a négy éves fiam kicsi fejében már megragadt a családmodell, ahol apa, anya és a gyerekek alkotnak egységet. Akkor  kérdeztem meg magamtól, van-e jogom ahhoz, hogy ezt a képet összetörjem, a magam önző érdekeit szem előtt tartva új életet kezdjek. Velük, de az apjuk nélkül.

 Nem sokat kellet végül dilemmázni, mert a szerencsétlen férj-feleség bukását nem követte az apa-anya bukása, a gyerekeinkkel kapcsolatban közös nevezőn vagyunk, és támogatjuk egymást. Válás esetén ez  szinte biztos, hogy másként lenne, így viszont: amíg a gyerekek biztonságban érzik magukat, nincs jogom ezt a boldog kis világot lerombolni. Ahhoz jobban szeretem őket, mint önmagam, hála Istennek...

Vissza a témám eredeti részéhez. Tehát sok fiús anyuka kétségbe esik, mikor a fia babát vesz a kezébe, de nyugi, nem kell kiakadni, mert ezek a játékok a gyerekek fejlődésében bizony kellenek. Miért ne játszhatná, hogy ő most egy apuka? Kinek jutott eszébe egy babázó fiút látva az, hogy apukát játszik? Komolyan, képzeljük el ezt a gyereket, mondjuk 25 év múlva, mikor nem a játékbabát, hanem a mi unokánkat tartja a kezében. Hát nem leszünk rá büszkék? Az idő rohan, ha gyereked van, tehát nem kell szörnyülködni, hogy jaj, mikor lesz az még. A gyereket pedig tessék hagyni játszani! Én sokkal jobban örülök, ha egy babát vesz a kezébe, mintha játékpisztolyt tartana a testvérei fejéhez. Ezen érdemes elmerengeni egy kicsit! :)

Anya, mint doktor Bubó

Tehát, négy gyerekem van, három lány közülük. Igazság szerint nehezen tagadom meg tőlük a drágább játékokat, így nagyon jól jött a levél, hogy egy Diseigna Friend babát árulnak, törött kézzel, ezer alatt. Nos, tudni kell, hogy a tökéletes babák ára az aukciós oldalakon, egy forintos kikiáltásnál is három-négyezer forintnál áll meg, fix áron pedig ötezer forinttól indul az áruk...

Tehát, lép a linkre, kosárba, megvesz. Ma megjött, én pedig elővettem a nem hivatalos "Dr. Prof. babasebész" tudományom, és megszervizeltem a lánykát. Íme, hogy is történt ez:

( legyen otthon vékony gyorskötöző, anélkül macerás lesz befejezni)

 Nos, amint  a képen látható, szegénykém bal karja mellékelve volt. A meglepetés akkor jött, mikor kézbe vettem, mert a leírás szerint "puha műanyag" a karja. Hát nem! Szóval, ha vesztek ilyen sérüléssel babát, erős férj alegységet kézközelben tartsátok, mert nekem is jól jött volna, ha itt van...

 Íme a sérült rész. A következő képek komoly traumát okozhatnak a gyerkőcöknek, úgyhogy távolítsátok el őket a közelből, mert szó szerint kibelezem és lefejezem a babát, az enyémek totál kiborultak volna, ha látják.

 A nyakán van az a műanyag kis pöcök. Na, az alá kell beügyeskedni az ollót, hogy lehetőleg NE vágjuk el az anyagot, csak a műanyag gyors kötözőt, amivel a fej  rögzítve van.

Nyissz!

 A fej nélküli baba látképe...

 Ez a jobb kéz, tehát valami ilyet kellene összehozni. Elkezdtem kiszedni a tömést, és koppanó hang tudatta, megvan a letört elem:

 Én a ragasztópisztollyal tettem vissza, de lehet, hogy a pillanatragasztó is tökéletesen megfogja.

 Most kell a férfierő: Vissza tenni a kart, mert a kemény műanyag nem hagyta magát könnyen visszaszuszakolni a helyére. Mikor mégis legyűrtem, fél pálcányi ragasztórudat csorgattam rá, a biztos ami biztos kedvéért. A kéz mozog, mert ennek a pöcökizének gömbcsuklós a karban lévő része, tehát, ha nem folyik be a ragacs, akkor nem lesz gond.,

 Vesszük a gyors kötözőt, és visszatömjük a kivett belsőségeket.

Igen, ezt mind kiszedtem, hogy semmi  ne legyen ragasztós ;)

 Tehát a visszatömés után befűzzük a gyors kötözőt, és összeillesztjük,

 Majd egy picit meghúzzuk.

A baba fejét a helyére illesztjük, és meghúzzuk a gy.k.-t, olyan erősen és szorosra, ahogy bírjuk. Férjet újra üzembe helyezzük, hogy erejével  könnyítsen a dolgunkon.

Na, itt a vége! A kilógó részt lecsippentjük, és már kész is a leányzó!

Ölelj meg! 

A babáról a babagyűjtő blogomban olvashattok még!

Baba, mint kapcsolattartó a gyerekkel

Most nem csak a Barbie baba vonatkozásában írok, hanem  úgy nagy általánosságban, minden babáról. Épp olvastam Bambuc  friss bejegyzését, mikor bevillant egy jó nyolc évvel ezelőtti emlék. (Jó, van az már 9-10)
Tehát, szülői értekezlet volt az oviban, és az óvónő rám nézett, majd így szólt:

"- Itt van az új ovisunk anyukája is. Meg kell említenem, Ismike nagyon gyorsan beilleszkedett, és rászoktatta a lányokat a babázásra! Eddig senki nem nyúlt hozzájuk, most mindegyikkel játszva van, mondhatom évek óta először!"

Mindenki felém fordult, én meg egyszerre voltam ledöbbenve, és persze azért örültem, mert a gyerekem pozitív színben lett említve.

 Tehát, az, hogy a lányok nem babáznak, sajnos komoly és nem új probléma. Mégis, mi a baj? Van egyáltalán otthon baba? Miért nincs? Oké, ne legyen Barbie, de annyi szép és igényes babát lehet kani, hogy nem hiszem el, nincs olyan, amire egy anyuka azt mondja, hogy ez jó lesz.

Mire jó a baba? Szerepjátékhoz,  finom mozgások tökéletesítésére (öltöztetés), titkok megőrzésére, és később alanya lehet bármilyen alkotó tevékenységnek is. Tehát, vissza a címre.

 Minden gyereknél eljön az a nap, mikor többet nem függ oly mértékben tőled, hogy valóban 24 órán keresztül neked kell kiszolgálni. Önállósodik, önkiszolgál, és elkezd leválni rólad. Ez egy természetes folyamat, és egyszer azon kapod magad, elkezdtetek távolodni egymástól. Persze, odajön, megölel, de valami megváltozik. Látod, hogy valami baja van, de nem mond semmit. Mit tehetsz?  Én előkaptam a babákat, és leültünk játszani. Az első kínszenvedős fél óra (ami valójában öt perc volt) után a gyerek belendült, és tátott szájjal bámultam rá. Tudni kell, hogy a legidősebb lányom nem a jelenlegi férjem ivadéka, és nem túl szépen mentünk szét, 8 hetes kismama koromban. Tehát, Barbie és Ken gyilkolni kezdték egymást, és olyan dolgok törtek fel a gyerekből, hogy könnybe lábadt a szemem. Egyből kiderült, hogy apuka miket töm az akkor hat éves lányom buksijába, minden láthatáskor, és az is hogy mennyire rossz ez neki. Nagyon tanulságos eset volt, és innentől kezdve tudatosan igyekeztem nem lemószerolni előtte az apját, és arra törekedni, hogy a szavakkal történő nyesegetést itthon gyógyítgassam...

A helyzet javult. Később történtek még dolgok, de végül ma, 13 évesen is a babázás az, ami összeköt minket. Együtt alkotunk, véleményt kér, és együtt vesézzük ki a gyűjteményünk darabjainak különlegességét. És tudjátok mit? Én bizony sokkal jobban örülök annak, hogy babázik ennyi idősen, mintha sok hasonló korú társához hasonlóan fiúzna, szerelmes lenne, és buliba akarna menni. Sokkal nagyobb biztonságban van itthon, velem, és ezek az együtt babázott idők bizony nagyszerű habarcsként szolgálnak a jövőre vonatkozva, amikor ugyanúgy jön majd hozzám, csak épp nem a babaház, hanem a saját otthonának berendezésével kapcsolatban. :)
Anyák, játszatok a gyerekkel! Egy kicsit felejtsük el, hogy mi vagyunk a felnőttek, és kapcsoljunk vissza. Megéri, higgyétek el!

Inspiráció....

"Az inspiráció (sugallat, ihlet, késztetés), a lelki és szellemi tett egyik mozgatórugója, ami a kreativitással járó alkotókészség révén innovációt, azaz szakmai fejlesztést, vagy gyakorlatban is megvalósuló újításokat eredményez.

Míg az innováció egy kreatív ötletből születő folyamatot jelöl, amely a későbbiekben megvalósítja az ötletet, az inspiráció ezen kreatív ötlet létrehozására buzdító belső indíttatás, vagy külső folyamat, amit tudatosan fejleszteni lehet. Azt is mondhatjuk, hogy a inspiráció képes összekötni a kreativitással járó alkotóerőt, elméleti indíttatást és elképzelést az innováció révén megvalósult és létrehozott újítással egyfajta teremtő erőként." - Wikipédia

 Valamikor nagyon régen képes voltam arra, hogy "lássak". A könyvek falakká váltak, a dobozok bútorokká lettek, és nem esett nehezemre a nem létező emeletes babaházban játszani. Aztán eltelt pár év, és elfelejtettem mindent. A babák -akkor még csak pár darab volt- a polcokon vártak jobb sorsukra, és annyi ideig néztem rájuk, míg a boltban a kosárba kerülőt kiválasztottam. Aztán a második gyerkőcöm születése után volt egy időszak, amikor rám szakadt a szabadidő. (Igen, mázlim volt!) Komolyan nem tudtam magammal mit kezdeni, végül a párom némi nyivákolás után beadta a derekát, és vett nekem a régi union varrógép mellé egy kicsit komolyabbat, ami több programot is varrt. Az már az első nap kiderült, hogy egy rakás Tacskó gazdaságos szutyokba ruháztunk be, de Isten látja lelkemet, jó három hónapig elgarázdálkodtam vele. Utána vettem meg az első normális gépet, használtan, a netről.

 Jó döntés volt! Azóta már vagy tíz megfordult a kezem alatt, és bizony nem mindegyikkel lehet Barbie ruhát varrni, de higgyétek el, egy tökéletesen működő varrógép, vagy bármi, amivel alkotni tudsz, nagyon erős húzás lehet. Kérdezték, miért ezt varrom? Mert olyan kicsi. Kihívás! És gyors sikerélmény, viszont, ha nem  jön össze, nem pocsékoltam az anyagot. Az én inspirációm elsősorban a sikerélmény hajszolása, az elkészített darabban való gyönyörködés érzése, és igen, a folyamatos kihívás, amivel felmérhetem magam. A tudásom, a tehetségem, vagy a kreativitásom, ahogy tetszik. Ezek a plusz kis dicsőségek mind olyan pluszt adnak, amikkel töltődni tudok. Nektek mitől lesz teljesebb az élet? Honnan várjátok az elismerést? És ahonnan várjátok, meg is érkezik? 

Érdemes elgondolkozni azon, lehet-e nagyobb elismerés, mint amikor a gyerkőc ragyogó szemmel nézi a kezed közül kikerült babajátékot, és csodálja. Megköszöni, és azzal henceg, anya mit készített neki. Nem a babának, azt a holmit ő kapta, mindössze csak a babára adja fel, vagy a babát teszi rá a kanapéra. De az az ő játéka.

 Saját magunkat is meglephetjük. Fedezzük fel újra a bennünk rejlő gyereket, és lássunk megint! Nem lesz egyszerű, de ha sikerül, nagyszerű dolgok kerülnek ki a kezünk közül, amiket mi álmodunk és valósítunk meg! 

Engedd el magad, és merj álmodni! Ez az első lépés ahhoz, hogy teremts!  

Ami megy kicsiben...

...Az menni fog nagyban is! Tehát újabb ok, amiért tök jó, ha van itthon  Barbie baba:  Lehet varrás segéd. Szinte látom magam előtt, ahogy magasba szökik a szemöldök -már ha nem ismersz a másik blogból pár apróságomat-, de igen, tökéletes egy ekkora baba, ha spórolni akarsz a tesztvarrással, és  nem kidobni azt az anyagot, amin tesztelsz. Mert én nem vagyok olyan vérprofi, hogy egyből neki merjek ugrani a drága anyagnak, és őszintén, sajnálok kidobni "ebből lehetett volna valami" darabnyi anyagokat. Most sem volt ez másként, mikor életemben először smokkoltam. Az egyik barátnőmnek ajánlottam fel, hogy ne vegye meg azt a top-szoknya ruhát, van itthon anyagom, megvarrom neki. Na igen, de még soha nem csináltam ilyet! Szóval elő az internetkapcsolattal, beírtam a keresőbe a szót, és hamarosan szívtam magamba a tudást. Mikor ez megvolt, vettem egy kisebb anyagot, és nekiugrottam. Meglepő módon alig kellett beállítani a szerelmemet, és tadamm! Kész is volt a Barbie méretű smokkolt felsőrésszel bíró kismamaruha, mert ne tessünk kiakadni, de nálunk a babavilágban is gyarapodik a család. (Ennek majd szentelek egy külön fejezetet, de nem most). 
Szóval, íme a tesztruha képe:

 Itt jól látható a varrás, és kapaszkodjatok meg, mert az egész munka szélessége nem több, mint kettő centi!

A szoknya rész épp elég bő a (természetesen kitömött) pocinak.
És a következő történt: 
- Megtanultam smokkolni.
- Spóroltam az anyaggal.
- Felhasználtam az anyagmaradékot, amit sajnáltam kidobni.

Tulajdonképpen ez a legjobb módja a felhasználásnak, az újrahasznosításnak, azaz egy szónak is száz a vége: a semmiből is lett valami! :)
És akkor lássuk a medvét:

Oké, a barátnőmön százszor jobban fog állni, de egyenlőre csak a rólam készült képekkel szolgálhatok.

Ezt már minden óvatosság nélkül, teljes gázzal varrtam, és k.b. negyed óra alatt elkészült, szabástól az utolsó öltés elvarrásáig. 
Ugye, micsoda szuper ötleteim vannak ? :) 

Varrónők királynője - akit csak csodálni lehet

Engedjétek meg, hogy ne magamról írjak mindig, mert ( habár alapjáraton is büdös az öndicséret) bizony vannak ebben a kicsi országban olyan kiemelkedő tehetségek, akiket szívesen reklámozok itt. Az első Hegemony77 lesz, aki nem babázik a szó azon értelmében, ahogy én, ő valami egészen mást csinál: Csodálatos babaruhákat, és ami még fantasztikusabb, nem csak Barbie, hanem nála sokkal kisebb és eltérőbb méretben. Ha valakinek ismeretlen a Blythe név, most rá kattintva megcsodálhatja a rájuk szabott tökéletes pici és nagyobb darabokat. Nekem nála tetszett meg Momoko is, egyszer szeretnék egy ilyen babát. Érdemes az  ő blogját megnyitva felkészülni inni és ennivalóval, mert az embert rabul ejtik a képek, és csak azt veszed észre, hogy órák óta ámulva bámulsz! :)

Tehát, most is csak azt tudom mondani, amit korábban: Íme, a művészet! Mert ezek a ruhák, az elkészítésük, bizony nemcsak tudást, de jó adagnyi kreativitást is igényelnek. Kívánok további jó munkát minden babaruha varrónő részére, és lehet jelentkezni, szívesen  bemutatom, micsoda fantasztikus tehetségek rejtőznek határainkon belül!

Aránytalan testalkat? Tökéletes!

Persze, arra tökéletes, hogy megtanulj számolni, rajzolni, tervezni, mérni... Szóval nagyon sok mindenre! Épp ez a jó. Az emberi arányokra megvannak a bevált mértékek, de egy Barbie, az kérem már kihívás. Ha átlesel a bevásárlóközpont játékos polcainak Barbie feliratú részlegére (jajj, csak meg ne lássák) és  jól látsz szemüveg nélkül is, mindjárt lesz smink, és műtét nélkül akkora manga szemed, amit még Bunny, a holdtündér is megirigyel. Mert egy-egy baba mellett csak a rájuk való ruha ára a vérnyomásemelőbb. Szóval, visszatuszkolod a szemeid az üregükbe, (miután alapkiképzést kaptak a F.P. játék árak láttán, és ez a sokk sok lett nekik) és megállapítod magadban a következőket:

1; De jó, hogy nincs lányod

2; De jó, hogy a lányod sosem kap Barbie babát

3; Mi a fene kerül ennyibe ezen a pár darabka rongyban??

 Hát kérem, itt van a kutya elásva! Maga a rááldozott anyag költsége, valamint az elkészítés javarészt hanyagolható, jómagam egy "Ken" pólót negyed óra alatt megvarrok, (és ebben a matricázás is benne van) viszont amit megfizetsz, az a márka (igazi a Matteltől) valamint a design  Na igen, akkor magyarul: a forma. Komolyan, legközelebb nézz meg úgy egy dobozos Barbie-t, hogy nem azzal fogod kézbe: FÚÚÚJ, ez mennyire NEM EMBERI!! Hanem, vedd fel, és nézd meg azt a ruhát, ami rajta van. Ici-pici szűkítő varrások, hasonlóan kicsi szegések, és minden egyes darab ujja tökéletesen illeszkedik, mint ahogy az emberekre mért  ruházat.

És, meg lehet döbbenni  ezek a nem emberi arányok is ruházhatóak, mérhetőek, és tervezhetőek. Vannak ebben a témában igazi profik, én személy szerint most tartok ott, ahol kezdetét veszi a közönség érdeklődése: Nekem is kell, vállalsz rendelésre? És akkor érzed, hogy ez az! Valami olyat csinálsz, ami jó, és még el is ismerik. Persze nem ebből fogok megélni, de sokkal jobb minőségben készítek el maradékokból Barbie ruhát, mint amit a boltban lehet kapni. Csak az a fránya tépőzár... De ez egy másik téma.

Tehát a pontokra visszatérve, menjünk a ketteshez. A lányod előbb-utóbb találkozni fog a Barbie-val, ha máshol nem, az oviban szinte biztos. És lehet, hogy ő is akar egyet. Ha eddig ellenálltál, kövesd ezt a blogot, mert reményeim szerint olyan tippeket adok, amivel felfedezheted magadban a kreatív anyut, és akár a gyerekkel együtt is alkothatok a "szörnyű" babának. Még a végén jó szórakozás lesz!